Pékesség

Pékesség – Pünkösdi csodavárás egy üveg kovász felett

2019. június 09. 12:00 - zsuapeklany

Amikor ismerősökkel beszélgetek kenyeres hobbimról a házi pékeskedésről, mindig szóba kerül a kovász. Sokan azt hiszik, hogy a kovász az az élesztő. Pedig nem, a kovász az liszt és víz keveréke, de nem a boltban kapható élesztő. E két összetevő pár nap (körülbelül egy hét) leforgása alatt maga lesz az élet, egy önálló biokultúra. Elmondom, hogyan és miért is fontos ez a mi számunkra.

kovasz20190423.jpg

Amikor az ember lisztet és vizet összekever, valami csodára vár. Ahogyan egykor a tanítványok is húsvét után várták a csodát, úgy várjuk mi most pünkösdkor is, és készülő kovászunk felett az isteni szikrát, hogy valami elkezdődjön, életre keljen.

Egy üvegben ugyanannyi vízhez (50 ml) ugyanannyi lisztet (50 ml) adok és várok. Első nap szinte mozdulatlan, második nap pár buborék jelenik meg és örvendezek – valami beindult.

Közben szeretgetem, nem feledkezem meg róla, mert a gondjaimra van bízva.

Mindig megfelezem az üvegben lévő mennyiséget, egy részétől megválok, másik részét folyamatosan „etetem” egy újabb adag liszttel és egy újabb adag vízzel. Egy hétig kell arra várjak, hogy olyan erős legyen a kovászom, ami már egy kenyeret meg tud keleszteni.

Egy hét nagy idő. Ha nem figyelem folyamatosan a folyamatot és nem a kellő időben avatkozom be, akkor tönkre is mehet az egész. Ezért teszem a dolgomat és várom, hogy lassan dagasztani lehessen első kenyeremet. Amikor szépen megkel a kovásztól a kenyér, határtalan az örömöm.

De mit is tettem én? Tulajdonképpen a saját erőmből szinte semmit. Gondoztam valamit, figyelmet fordítottam rá, de magát a folyamatot nem tudtam befolyásolni. Hiszen én magam kevés lettem volna ahhoz, hogy ez a pár szem por és ez a pár szem nedvesség életre keljen. Mert ahhoz már isteni, teremtő erő kellett.

Isten tud a porból és a hamuból is életet létrehozni, ő tud látszólag élettelen dolgokat megeleveníteni. Én pedig rászorulok arra a kegyelemre, amit csak egyedül Isten képes nekem adni.

Amikor aztán eszem a frissen kisült kenyérből emlékezem:

– Tudom, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Mt 4,4).

– Tudom a Jézustól tanult imádságból, hogy mindig először Istent kell magunk előtt látni, őt kell a középpontba helyezni, aztán lehet kérésem a testem éltető táplálékért. (Mt 6,11; Lk 11,3)

– Tudom, hogy először oda kell figyelnem arra, amit mond nekem Jézus, csak utána lakhatok jól a földi táplálékkal. (Lk 9,13).

– Tudom, hogy Jézus az élet kenyeree (Jn 6,35). A mennyből szállt le, hogy ő legyen az élő kenyér (Lk 6,51). Életem részévé, táplálékává akar válni, mint amilyen a kenyér.
– Tudom, hogy az úrvacsorakor minden egyes alkalommal részesülhetek ebből a kenyérből (1Kor 10,17).

Ha megfejteni szeretném, hogyan lesz a lisztből és a vízből kovász, kicsiknek bizonyulnék. Mert túl mindenféle természettudományos magyarázaton, észre kell vegyem azt az isteni szikrát, ami az asztalra kerülő mindennapi kenyérben benne van, és az égi kenyérre tekintve lehet megtalálni.

A cikk megjelent a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség lapjában.

komment

NAPLÓ vezetése

2019. január 22. 14:50 - zsuapeklany

A Csipet Kiadó nemrégiben megjelentette Vanessa Kimbell Kovásziskola című könyvét, amit a téli szünetben jómagam is elolvastam. A műben Kimbell többször hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy minden egyes sütést tudatosan megtervezzünk és a tapasztalatainkat részletesen leírjuk. Egy idő után ezek nek a jegyzeteknek a segítségével be fogjuk tudni azonosítani, ha valami nem a terv szerint halad, fel fogjuk ismerni, mi működik és mi nem, milyen fázishosszokkal és technikákkal ízlik, tetszik jobban a kenyerünk, és újra meg fogjuk tudni sütni „életünk legjobb kenyerét”. A szerző összeállított két táblázatot, amelyeket letölthetünk a kiadó honlapjáról. Szeretettel ajánlom kezdő és haladó társaimnak is.

Időrendi táblázat: Vanessa Kimbell – Kovásziskola – időrendi táblázat
Sütési napló: Vanessa Kimbell – Kovásziskola – sütési napló

komment

LISZT!

2019. január 02. 10:18 - zsuapeklany

Amin állhat vagy bukhat

Fontos beszerezni BL80-as búza kenyérlisztet.

A legjobb a bio, de jöhet sima is.

Ajánlom a következőket: Pásztói liszt (magyarkosar.hu), Tüskeszentpéteri liszt (Coop), Szabó malom (szabomalom.hu), Gyermelyi (Tesco).

Aki másféle liszttel szeret dolgozni, másnak az ízét kedveli, az is mindig vegye figyelembe, hogy még egy rozskenyérhez, tönkölyös vagy teljeskiőrlésű csodákhoz is jó/kell búzakenyérliszt.

19780033_a678c5355b72f9edacffd162d9a592ab_wm.jpg

komment

Eszközök házipékeknek

2018. december 28. 15:53 - zsuapeklany

Ezt a bejegyzést elkezdem, aztán szerintem folyamatosan fogom még bővíteni, akár képekkel is, mert mindig van olyan dolog, amit majd még ajánlani fogok, saját tapasztalat alapján...

Legyen otthon!

Egy jól mérő konyhai mérleg (én a Lidl-ben vettem digitálisat, ami grammot is mér).

Legyen egy tésztakaparótok (a legjobb a fém, az a profi de a műanyag is megtesz  – én a fémet  pl. sutolapat.hu-nál vettem a Gyömrői úton, a  műanyagot a Tescóban).

Egy fedeles keverőtál a dagasztáshoz (Ezt is bármelyik multinál beszerezhetitek. Ha nincsen fedele a műanyagtálatoknak, ami egyébként is lenne otthon, akkor egy illatszerboltban kapható műanyag hajvédő sapit kell rá húzni, hogy a nedvességet megtartsa).

Szerezzetek be egy szép kis nádból vagy gyékényből esetleg vesszőből, banánlevélből, fakéregből...stb. készült kelesztőkosarat a legjobb forrás: pl. sutolapat.hu).
A kenyér nagyságától függően érdemes a méretet kiválasztani. Ha fél kilónyi kenyértésztát raksz egy kilósra méretezett kosárba, nagyon fog terülni és nem kel meg szépen. Fordítva meg kilóg belőle. Tehát mindig az ideális méretűt az ideális méretűhöz. :) 
Emellett fontos azt is eldönteni, hogy vekni, vagy kerek forma a kedvenc, mert ez sem mindegy milyen formában kel. Tehát mindenből kell mindenféle. :)

Legyen egy vaslábas (kerek kenyérhez) vagy kacsasütő jénai  (vekni) – mindkettő nagy méretű, hogy a kenyérkének legyen helye sülni.

Viráglocsoló spriccni oder was? :) (A kenyér és a fedő bespriccolására.)

Irdaláshoz, azaz a kenyér bemetszéséhez egy éles zsilettpenge.

Sütőpapír.

Kifogó kesztyű. (Elég jó kis égési sérüléseket lehet szerezni e nélkül.)

871.jpg

komment

Több, mint mindennapi eledel

2018. december 27. 07:32 - zsuapeklany

A kenyér a Bibliában

Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35)

A kenyér lelke, lelkisége régóta foglalkoztat. Lassan tizennégy éve, hogy – még kenyérsütő gépben – elkészítettem az első, ma már vállalhatatlanra sikeredett kenyeremet, hogy cseperedő fiam számára élete első kenyere ne „bolti kenyér”, hanem „az anyja kenyere” legyen. Azóta is nap mint nap élem át és nézem végig, ahogyan az egyszerű összetevőkből egy-egy csoda jön létre. 

ke_pernyo_foto_2018-09-26_11_33_26.png

Ennyi év után is előfordul, hogy nem mindig sikerül a kenyerem olyannak, amilyennek szeretném. Ilyenkor jön a találgatás, vajon mit és hol rontottam el. Ha viszont csodálatosan szépre sikerül, akkor is van min töprengeni: vajon mit csináltam másképp, hogy ilyen gyönyörű lett? Van valami megmagyarázhatatlan, ami az egyszerű összetevők, az apró kis mikrobiológiai segítők mellett hatással van a kenyér lelkére. Ez azonban Isten csodálatos világának működési körébe tartozik. Felfoghatatlan.

A kenyér eredete már mezopotámiai, asszír, egyiptomi, görög, római mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben megtalálható. Megjelenik a kenyér a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben; az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett, és jelképezte az élet fenntartásához szükséges összes táplálékot. Gondoljunk csak a kenyérrel és sóval történő vendégfogadás szokására, a kenyere javát megevő idős emberre vagy a kenyérgondokkal küszködő rászorulókra.

A Biblia első lapjain az egyiptomi éhínséggel összefüggésben olvashatjuk először a kenyér szót. József családja éhezik, Egyiptomban viszont mindenütt volt kenyér (1Móz 41,54). Később, a kivonuláskor a kovásztalan kenyér (2Móz 12) elrendelését olvassuk. A zsidóknak nem volt idejük arra, hogy kivárják a kovász elkészítését, menniük kellett. De még ez a kenyér is jobb volt, mint a semmi, hiszen később épp a kenyér lesz majd a lázongás forrásává is. A nép a pusztában éhezik, ezért a vezetőket okolja: „Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér, és nincs víz…!” (4Móz 21,5) Mert nekik a mennyei manna sem volt elég.

Az első hálaáldozatok egyike is kenyér volt. A pap az első termésből készült kenyeret áldozatként kellett, hogy bemutassa az Úrnak (3Móz 23,20). Sorolhatnánk még az ószövetségi példákat, amelyek szinte mindegyike a kenyérnek a megfoghatóságát, éhet csillapító, gazdagságot vagy szegénységet jelentő voltát mutatja.

Az Újszövetségben azonban ennél tágabb lesz a kenyér értelmezése, dimenziója – azóta a kenyér jóval többet jelent, mint az asztalunkra kerülő mindennapi ételt.

Ha elkezdjük lapozni az evangéliumokat, már Jézus születésénél találkozunk a kenyérrel: Betlehemben született, ami héberül azt jelenti a kenyér háza (érdekesség, hogy arabul a hús házát jelenti.) (Ezt a gondolatot utólag jegyzem meg most, az eredeti cikkben ez nem volt
– a szerző.)

Ezután Jézus szolgálatának elején is találkozunk a kenyérrel való kapcsolatával: a kenyér ugyanis a kísértő ördögi eszköze is lehet. Ha csak az anyagiakra figyelünk, ószövetségi emberként, az egyensúly megbomolhat az életünkben. Ilyenkor jó, ha szem előtt tartjuk a jézusi választ: „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Mt 4,4)

Jézus imádsága, amelyet ránk hagyott, megmutatja a helyes sorrendet és értékrendet. A Miatyánkban a kenyérért való fohászkodás nem az első kérés. Isten országának rendjében először Istent kell magunk előtt látnunk, őt kell a középpontba helyeznünk. Ezután lehet megfogalmazott kérésünk a testünket éltető táplálékért, a ráadásként kapott kenyérért (Mt 6,11; Lk 11,3).

Jézus a csodálatos kenyérszaporításnál is bebizonyította tanítványainak: először oda kell figyelni arra, amit mond nekik: hiába volt csak öt kenyér és két hal náluk (Lk 9,13), jóllakott belőle az egész sokaság.

A legszebb jézusi szavak mégis azáltal szentelik meg a mindennapi kenyeret, hogy Jézus önmagát nevezi az élet kenyerének (Jn 6,35). A mennyből szállt le, hogy ő legyen az élő kenyerünk (Lk 6,51). Ezzel arra tanít, hogy az életünknek olyan részévé, táplálékává akar válni, mint amilyen a kenyér. Fontos, központi, el nem hagyható elem. Ahogyan az utolsó vacsorakor, majd később az első tanítványok a kenyér megtörésekor, úgy az úrvacsorakor mi is minden egyes alkalommal részesülhetünk ebből a kenyérből (1Kor 10,17).

Ha csak a megélhetésünkért aggódunk, az felemészt és megbénít. Ha az anyagiasságon, az asztalunkra kerülő mindennapi kenyéren túl az égi kenyérre tekintünk, akkor megerősödik a szívünk, és új életet kapunk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2018. szeptember 9-én.

komment
süti beállítások módosítása